A te életed is megér egy regényt!

,

“Egy kívánság anélkül, hogy leírnád, csak egy álom, és sosem valósul meg. Az a nap, amikor először leírod a célod, lesz az a nap, amikor elköteleződsz, és ez megváltoztatja az életed. Készen állsz?” (Tom Hopkins)

Hétévesen kezdtem el írni. Állatos mesékkel indult a karrierem, fura nyakú zsiráfokról és különleges képességű mackókról. Tízévesen már naplóba fojtottam a grafomániám, és ez kisebb-nagyobb megszakításokkal máig tart. Nosztalgikus visszaolvasni a jellegzetesen régi illatú füzetből, milyen mély vágyakozással ábrándoztam életem első nagy szerelméről, aki nem igazán viszonozta az érzéseimet. Ami az emlékeimben talán megkopott már, azt őrzik a füzeteim és a későbbi Word dokumentumok. Nekem sokszor ma is a billentyűzet hol önfeledt, hol könnyezős püfölése segít felemelkedni a megrázkódtatásaimon. És mire a „mondandóm” végére érek, már sokkal jobban érzem magam.

Minden értékes, ami veled történik!

Az életünk olyan, mint egy kincses fiók, tele történetekkel, tapasztalatokkal, élményekkel – jókkal és rosszakkal egyaránt. Sokszor azonban csak akkor szembesülünk ezekkel, ha szakítunk egy kis időt a számvetésre, és papírra vetjük a gondolatainkat. Az autobiografikus írás éppen ebben siet a segítségünkre.

Arról már korábban is írtam a blogban, hogy szívesen adok listakészítős feladatokat a coaching folyamatok során, házi feladatként pedig ugyanilyen lelkesen kérem a hozzám fordulókat arra, hogy írjanak magukról minél többet. Nincs két egyforma történet, nincs két egyforma megélés. A sorok között pedig sokszor megoldások bujkálnak. Az írás remek alkalom arra, hogy befelé figyelj és olyan felismerésekkel gazdagodj, amelyek segítik a nehézségeid megértését.

Miért írj?

–         Jobb önismeretre tehetsz szert.

–         Olyan összefüggésekre figyelhetsz fel az életedből, amelyek eddig nem voltak tudatosak számodra.

–         Újra élheted az emlékeidet, és ha papírra veted őket, már biztos, hogy örökké megmaradnak neked.

–         Rájöhetsz, mennyi remek dolog történt veled eddig (is), és jobban szét tudod választani az értékeset a kevésbé lényegestől.

–         Élő szóban is jobban meg tudod fogalmazni az érzéseidet és a gondolataidat, ami javítja a problémamegoldó képességedet.

 

A tényektől az öninterjúig

Úgy érzed, van mit feldolgoznod? Szeretnél tudatosabban élni vagy egyszerűen csak kreatívabban írni? Valamiféle útmutatásra, inspirációra vársz?

–         Kezdd azzal, hogy este papírra veted, mi történt veled ma. Ha eddig nem annyira szerettél írni, az is elég, ha csak tényszerűen számba veszed a nap eseményeit. Tégy így holnap, holnapután is.

–         1-2 hét múltán próbálkozhatsz asszociációkkal is. Csapj fel egy könyvet, bökj rá egy szóra, és írd le, mi minden jut róla az eszedbe.

–         A következő napokban már bátran személyes vizekre evezhetsz. Hívj elő régi élményeket, amelyek különösen kellemetlenül vagy éppen nagyon pozitívan hatottak rád. Vetítsd le magad előtt, akár egy filmet. Mit éreztél? Hogy reagáltál? Mi az, ami szembetűnő volt abban a helyzetben? Írj róla minél nagyobb részletességgel! Keress párhuzamokat a sorsodban! Mikor ért hasonló öröm vagy ekkora megrázkódtatás?

–         Ha éppen egy döntés, vagy egy fájó szituáció előtt/után állsz, tegyél fel magadnak kérdéseket. Mintha interjút készítenél saját magaddal, és persze írd is le kérdés-válasz formájában, mintha a kedvenc magazinodba készülne a beszélgetés. Meg fogsz lepődni, milyen sebességgel repítenek közelebb a vágyott állapothoz a válaszaid.

–         Természetesen nem kötelező mindennap írnod! Elég, ha akkor segítségül hívod a betűket, amikor szükséged van egy kis útmutatásra és lelki barikádjaid lebontására. Tégy egy próbát!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.