Csodálattal figyeled azokat, akiken nem fog a feszültség? Azt kívánod, bárcsak magadra ölthetnéd ezt a csodapáncélt, amely megvédene a közérzetedet romboló terhektől? Nos, ez a páncél már a birtokodban van, a lelki békét ugyanis mindannyian magunkban hordozzuk.
A neves stresszkutató, Selye János szerint a stresszmentes élet maga volna az unalom. Ráadásul bizonyos fokú stresszre szükségünk van ahhoz, hogy több fronton helyt álljunk és képesek legyünk hatékonyan ellátni a feladatainkat. Hogy mennyit „bírunk el”, azt stressztűrő-képességünk befolyásolja. Ezen belül azok a lelki megküzdési stratégiáink (más néven coping mechanizmusaink), amelyeket elsősorban a családunkban sajátítunk el – látva szüleink probléma megoldási és stresszkezelő magatartását.
„A mai világban mindent fejben, racionálisan szeretnénk megoldani, kevésbé figyelünk az érzelmi oldalra. Kérdés, a családunkban melyik működött jobban – mondja dr. Parádi József pszichiáter. – Szintén stresszre hajlamosító tényező lehet az életmódunk, amely magába foglalja táplálkozási, sportolási szokásainkat, a függőségeinket (alkohol, cigaretta), mint ahogy az is, mennyi időt szánunk a kikapcsolódásra. Fokozottan veszélyeztetett például egy állandó nyomás alatt lévő menedzser, aki napközben kapkodva eszik, este pedig alkohollal enyhíti a felgyülemlett feszültséget. Stresszre hajlamosíthatnak bizonyos egy éven belüli életesemények is. A Holmes-Rahe-féle stresszkérdőív 100-ig pontozza azokat a történéseket, amelyek stressztüneteket hozhatnak az életünkbe. A legmagasabb értéket, vagyis a 100 pontot a házastárs halála jelenti, egy válás pedig 73 pontot „ér”. 150 pont felett már komoly veszélynek vagyunk kitéve, 300 pont felett pedig 90 százalék az esélyünk a stresszbetegségekre, amelyek általában némi késedelemmel törnek elő. Ha minden hajlamosító tényező együtt áll, akkor nagyjából úgy kell ezt elképzelnünk, mintha a háborúban csak rohanna előre a sebesült.”
Nem vagyunk tehetetlenek!
Bármennyire is szeretnénk végérvényesen búcsút inteni a stressznek, ha csak be nem költözünk egy buddhista kolostorba, aligha zárhatjuk ki az életünkből. Viszont – ahogy azt a pszichiáter is hangsúlyozza – nem vagyunk tehetetlenek vele szemben, még ha egy-egy nagyobb krízisbe süppedve úgy is éreznénk, nincs erőnk a harcra. A szemléletváltást azzal segíthetjük leginkább, ha stresszkezelő életstílust alakítunk ki. „Egy nehezebb időszakban érdemes nagyobb figyelmet szentelni az egészségünknek, akár elvonulni egy néhány napos böjtre, de ha ezt nem is tehetjük meg, ajánlott több vitamint szedni, és aktív testmozgással könnyíteni a testi-lelki terheken – javasolja szakértőnk. – Segíthet a jóga és a jógalégzés (pranajama) elsajátítása, a különféle masszázstechnikák, az önhipnózis, a meditáció vagy a relaxáció is. Sokan ezekre is sajnálják az időt, pedig már egy felgyorsult tempónkhoz idomuló 3 perces meditációval is tehetünk önmagunkért, de akár egy-egy csi-kung vagy taj-csi gyakorlat, egy rövid séta, a kedvenc zeneszámunk meghallgatása vagy egy kis humor is azonnali gyógyírt jelenthet. Az a fontos, hogy valóban megálljunk egy pillanatra és tegyünk valamit, amivel ellensúlyozhatjuk a stressztüneteket.”
Nem kedvez viszont, ha mindent magamba fojtunk, vagy úgy érezzük, nincs kivel megosztanunk kétségeinket, aggodalmainkat. Érzelmeink megosztása ugyanis sokat enyhíthet a szorongásainkon.
Mit tudnak a „lazák”?
Nem szabad elfelednünk, hogy a stressz bizonyos fokig a javunkat szolgálja, hiszen a megszokottnál nagyobb fizikai vagy szellemi erőpróbák idején felkészíti szervezetünket a helyzettel való sikeres megbirkózásra. Tulajdonképpen egy készültségi állapot, amely megsokszorozza az erőnket, így – átmenetileg – megnöveli teljesítőképességünket. Ám a kóros stressz már rombol, hiszen ha az újabb és újabb kihívásokat az életünket megnehezítő barikádokként fogjuk fel a „dolgom van ezzel a problémával” tudat helyett, ne csodálkozzunk, ha az állandó döntéskényszer, kapkodás, és a folytonos őrlődés szép lassan kizsigereli a szervezetünket, és kopogtatnak ajtónkon a kellemetlen tünetek. A paletta igen széles, leggyakrabban alvászavarok, heves szívdobogás, bőrproblémák, gyakori fejfájás és állandósuló levertség figyelmeztethetnek arra, hogy ideje tennünk valamit önmagunkért. Kevés azonban azután vágyakozni, hogy holnaptól hirtelen lazává változunk, és bölcs mosollyal viseljük majd a mindennapok viszontagságait. Pontosan úgy, mint azok, akiknek látszólag meg sem kottyannak a nehézségek. „Van mit tanulni ezektől az emberektől – figyelmeztet dr. Parádi József. – Ők tudják, honnan és hogyan töltekezzenek, vannak örömet adó hobbijaik, szokásaik, és tisztában vannak azzal, miként adják ki magukból a feszültséget. Elképzelhető, hogy ezt már a családból hozták, ahol azt látták, hogy a gondok nem jelentenek bevehetetlen várat, emellett odafigyelnek magukra és az egészségünkre. Ha úgy érezzük, túlságosan a külvilág irányítja az életünket, érdemes örömleltárt készítenünk, ahol számba vesszük, mi van több az életünkben: öröm vagy nehézség? Viszont ha nem teszünk mást, minthogy feltartott kezekkel várjuk a dolgok jobbra fordulását, szép lassan felemésztjük önmagunkat.”
A Figyelő megbízásával a Sonda Ipsos szakemberei 787 közép és felsővezetőt kérdeztek a stressz és a menedzseregészség témájában.
– 99 % világosan látta, hogy a tartós stressz betegségekhez vezethet
– 55 % úgy védekezik ez ellen, hogy megbeszéli a problémáit családjával, barátaival
– 23 % a rendszeres sportot hívja segítségül
– 21 % jár szűrésekre, egészségmegőrző programokra
– 3 % jár pszichológushoz vagy tréningekre
Megszólított a cikk? Szeretnél ötleteket kapni a stresszkezelő életstílus kialakításához?
Szeretettel ajánlom figyelmedbe a Corporate Coaching Konferenciát, ahol magam is az előadók sorában leszek.
A programot itt tekintheted meg: http://www.corporatecoaching.hu/interaktiv-rendezvenyek/reszletes-tartalmak-eloadok/