Környezetünk érzelmi támogatása oldja a stresszt és ellenállóbbá tesz minket. De kihez fordulhatunk, ha a baráti vagy családi jó tanácsok ellenére sem derül ki az ég felettünk? Egyáltalán rávezethet-e valaki minket a biztos megoldásra?
Ma már szinte mindennek találkozhatunk a magasabb fokozatba kapcsolt verziójával: gyors étterem, gyors mosoda, gyors szerviz, gyors diéta, gyors fodrászat, amelyek arra jöttek létre, hogy kiszolgálják a rohanó életmódunkat. Nem csoda, hogy a lelkünk gyógyulásánál is előnyben részesítjük azokat a lehetőségeket, amelyek villámgyorsan segítenek összerakni a széthullott darabokat.
Ahogy elromlott holmijainkat szerelőhöz visszük, úgy ésszerűnek tűnhet, hogy személyes elakadásainknál „lélekszerelőhöz” forduljunk. A nehézségeinken átsegítők pedig – jó esetben – birtokolják azt a tudást, hogy ráébresszenek minket arra: képesek vagyunk tenni a saját boldogulásunk érdekében.
Útirány vagy út?
A befelé forduláshoz idő kell. Ha átrohanunk a kríziseken, nem fogunk tudni építkezni belőlük. Gyakran érezzük azonban úgy, hogy a lassulásra komoly indokot kell felmutatnunk: kellemetlen testi tüneteket, kifáradást, veszteségélményeket.
Különösen akkor kérünk nehezen segítséget, ha gyermekkorunkban belénk nevelték, hogy mindig erősnek kell mutatkoznunk. Ez esetben restelkedve fordulunk másokhoz tanácsért, mintha ez egyfajta beismerése volna annak, hogy nem vagyunk elég kompetensek a saját élünkben.
Nem is mindig konkrét tanácsokra szomjazunk, csak arra, hogy valaki meghallgasson minket, és amíg kibeszéljük magunkból a nyomasztó gondolatokat, talán a mozaikok is jobban a helyükre kerülnek. És sokkal jobb magunkban kigyomlálni a lehetséges megoldásokat, mint azt várni mástól, hogy utat mutasson számunkra. A valódi megoldásokat ugyanis a saját belső munkánk különbözteti meg az álmegoldásoktól.
Kinél van a bölcsek köve?
Az egyik leghatásosabb feszültségoldó módszer a beszélgetés. A lelki betegségekkel, így a stresszel szemben is erős védőfaktor, ha vannak olyan személyek körülöttünk, akiknek érzelmi támogatását elérhetőnek érezzük. Az együttrezonálás iránti igény kultúrafüggő is, hiszen egyes kultúrákban a segítségkérés a gyengeség jele, máshol viszont az első mérföldkő a megoldás keresésénél. Mi magyarok ebben középtávon foglalunk helyet. Ám az ismerősök még legnagyobb jó szándékuk ellenére sem mindig nyújtanak hatékony segítséget, hiszen bármennyire is azt mutatják, hogy náluk van a bölcsek köve, azt a saját elakadásunknál csak mi birtokolhatjuk. Egyébként sem megyünk sokra az egymásnak ellentmondó jó tanácsokkal, ha már egyébként sem nagyon látjuk a fától az erdőt. Ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni, vagy csoporthoz csatlakozni. Minden olyan módszer a hasznunkra válhat, amely az önreflexiónkat segíti, vagyis azt a képességünket, hogy rálássunk a saját működésünkre.
A sérülékenység erőforrássá válhat
A módszerek tárháza végtelen, de míg valaki nem szeret osztozni a szakember figyelmében, másoknak a visszajelzések gazdagsága hoz gyorsabb lelki gyógyulást. A különböző (személyiségfejlesztő, önismereti, terápiás, stb.) megtapasztaljuk, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, ez az odatartozás élmény pedig az önbizalmunkra is kedvezően hat.
A csoportokban szembesülhetünk azzal, hogy amit mi gondolunk a problémánkról, az sokkal jobb színben tűnik fel mások szemében. Amellett, hogy különféle megküzdési stratégiákat tanulhatunk, rájövünk, hogy mi is képesek vagyunk másokon segíteni. És mint hogy szeretjük magunkat különlegesnek látni, szükségünk van arra, hogy kapcsolódási pontokat találjunk másokkal. A csoporthoz tartozás egyszerre elégíti ki ezt a két igényt.
Bármilyen tanácsadót vagy módszert hívunk is segítségül, fontos, hogy tudatosítsuk: sérülékenységünk erőforrássá is válhat. Ne szégyelljük, ha elakadtunk! A megfelelő környezetben megértőbben, elfogadóbban fordulunk majd saját nehézségeink felé is.
Használd a tanácskérés kapcsolatépítő erejét!
– Gondoljuk át, hogy szükségünk van-e valójában a támogatásra! Minden önerőből megoldott probléma növeli az én-hatékonyságunkat, és legközelebb már kevésbé szorongóan kezelünk majd egy hasonló akadályt.
– Kerüljük a krónikus panaszkodókat, hiszen ők egyébként is ritkán mutatnak nyitottságot mások nehézségei iránt, és gyakran energiavámpírként vannak jelen az életünkben. Azok sem lesznek hatékony tanácsadóink, akik pillanatok alatt a saját élettörténetük monológjába csapnak át, anélkül, hogy végighallgatnának minket.
– Ne fogadjunk el kizárólagosnak egyetlen tanácsot sem, és ne féljünk a saját véleményünket kialakítani, akármilyen megoldásról olvasunk, hallunk, vagy javasolják nekünk.
– Találjunk a környezetünkben olyan referenciaszemélyekre, akiknek az életvezetése példaértékű számunkra! Igyekezzünk információkat szerezni az ő megküzdési technikáikról, ha a közelünkben élő személyek, faggassuk bátran őket.
– A legtöbb szakembernél az első találkozás az ismerkedésről szól. Nem kell azonnal elköteleződnünk! Akkor is segítségünkre lehet ez a tájékozódó beszélgetés, ha csak a módszerről vagy a lehetőségeinkről szeretnék több információhoz jutni. Abban az esetben is keresgéljünk tovább, ha úgy érezzük, nem sikerült megtalálni a közös hangot.
– Ha nem tudunk felülkerekedni a gátlásainkon, keressünk online trénert, akivel nem kell személyes kapcsolatot teremtenünk. Egyre több szakembernek van online rendelése, amely általában skype-on történik.
