A megélhetésért folytatott harc felemészti minden energiádat? Annyit dolgozol, hogy alig marad időd arra, ami valóban fontos neked? Kapcsolj vissza és teremtsd meg belső jólétedet!
A nyomás a mai világban olykor elviselhetetlenné válik, megrágja a lelkünket, befészkelődik a gondolkodásunkba és nyomot hagy a testünkön is. Azt képzeljük, csak akkor „élünk túl”, ha tökéletesen működünk, a maximumon teljesítünk. Felmérések szerint a multikban dolgozók 70 százaléka elégedetlen a munkájával, 30 százalékuk aktívan új utakat keres. Hiába a versenyképes jövedelem, ha a csomag a magánélet elvesztését, a kiégést és a gyötrő stressztüneteket is tartalmazza.
A downshifting fogalom a kilencvenes évek Amerikájából, Charles B. Handy gazdasági szakembertől ered, aki a közvéleménynek szegezte a kérdést: Pénz, ház, autó – valóban szükségem van mindezekre a boldogságomhoz? A downshifting felmentést ad a fogyasztói társadalom nyomása alól és arra biztat, hogy tedd az életed egyszerűbbé és értékesebbé, törj ki az árudömping csábításából, tedd le a voksodat egy egyedibb, kevesebb befolyással és hatalommal járó karrierút mellett. Eközben pedig hozd összhangba az érzéseidet, az igényeidet és az energiáidat, ne hagyd magad csak úgy sodorni az árral.
Itthon a downshifting követői között elsősorban kifacsart vezetőket, és a munkapiacra visszatérő anyákat találhatunk. Utóbbiak a szülői feladataik mellett már nem tudják – és nem is akarják – vállalni a korábbi terhelést, a túlórákat, az éjszakai munkát, az állandó bébiszittert.
Ez persze korántsem azt jelenti, hogy egyik napról a másikra hagyjunk ott csapot-papot, eleinte nézzük meg, hogyan boldogulunk az egyes részegységekkel. Gyakoroljuk a lelassulást, a cselekvési kényszer elhagyását. Ha folyton egy hosszú lista tekergőzik a fejünkben az elintéznivalókkal, képtelenné válunk arra, hogy akár csak átmenetileg is kivonjuk magunkat a forgalomból.
”Találkoztam saját magammal”
Varju Bea is érezte a visszaváltás szükségességét, ezért egy nyári napon elhagyta a multit, ahol éveken át dolgozott. „Amikor felmondtam, sem másik ajánlatom, sem megtakarításom nem volt. Az utolsó cseppként az hatott rám, hogy egy ellenőrzési folyamat miatt nem engedtek el szabadságra, ellenben jó sok túlórára számíthattam. Lelkileg nagyon szenvedtem már akkoriban, az életfelfogásommal, a humánus oldalammal, a szociális érzékenységemmel összeegyeztethetetlen volt a multiban uralkodó légkör. Mindennap meghasonultam.”
Bea úgy döntött, a taposómalomból kilépve az önmegvalósításra koncentrál. Megtapasztalta, milyen az, amikor saját maga osztja be az idejét az öngondoskodás felelőssége egyedül rá hárul. „Nagyon élveztem a szabadságot, de érzékeltem a buktatókat is: könnyű volt elveszni az időben, és a pénzügyi biztonság hiányát is meg kellett tanulnom kezelni. Ugyanakkor nagy felismeréseket hozott a kiugrás, a megszokottól való elválás. Sok időm lett magamra, nem szőtte át az egész napomat a másoknak való megfelelés. Éppen a felmondásom előtt tanultam ki a Hellinger terápiát, ezzel is foglalkoztam közben, meg abból éltem, ami jött, kaptam megbízásokat régi kapcsolatrendszeremen keresztül, de statisztáltam is. Nem voltak napi rutinok, elvárások és szerepek. Lehullt az álarc, és találkoztam saját magammal. Így szereztem meg azt a belső békét, tudatosságot, és önbizalmat, amivel azóta sokkal kiegyensúlyozottabb az életem. Két év után érthető módon már az új szempontrendszer szerint kezdtem állást keresni. Ehhez az is kellett, hogy legbelül biztonságban érezzem magam. Most egy kicsi cégben, családias légkörben, szabad keretek között dolgozom.”
A lényegre koncentrálni
Bea saját maga hozta meg a döntést, ám sokszor a körülmények – a cég megszűnik, a munka megbetegít – ismerkedik meg valaki a jelenséggel és válik a követőjévé. Akinek a downshifting az életmódja részévé válik, képes lesz arra, hogy felkészüljön a krízisekre, és mindig szem előtt fogja tartani, mit vár az élettől. Az ő luxusterméke nem egy márkás lábbeli lesz, hanem az idő! Idő arra, hogy önfeledten játszhasson a gyerekével, hogy gondozhassa a kertjét, hogy elmerülhessen a nagy beszélgetésekben és a hosszú ebédekben, amire korábban sosem jutott elegendő idő. Egyszerűen időt hagyjon az életre.
A több lazítás, kevesebb munka metódus persze anyagi veszteséggel jár. Ám a downshifting követői ebben nem látnak problémát, mert a stresszes munka feladásával tulajdonképpen életmódot váltanak, vagyis igazodva az új feltételekhez – miszerint kevesebbet keresnek – kevesebbet is költenek és inkább az új életmódjuk előnyeit helyezik a fókuszba, nem pedig az esetleges lemondást. Így jöhet létre az egyensúly.
Kevesebből többet
Életmód tanácsadóként, szupervizor hallgatóként – bár korábban nem tudtam, hogy konkrétan ezt művelem – gyakran buzdítom downshifingelésre a kizsigerelt dolgozókat, akik sajgó porcikákkal, stressztől megmerevedett vállakkal, részben a munkájuk okozta súlyfelesleggel küzdve kérnek tőlem tanácsot. És bizony ilyenkor az anyagi biztonság – mint ellenérv – gyakran előkerül. „Hogyan is mondhatnék fel a jelenlegi helyzetben? Éhen fogok halni!” – szoktam hallani.
Ezért hát fontos tisztázni: a downshifting nem azt jelenti, hogy azonnal fel kell forgatnunk az egész életünket! Első lépésben elegendő egy kis önvizsgálatot tartani, és megnézni, melyik életterületünk igényel visszakapcsolást, mely területen a legnehezebb a csomagunk, amit már nem szeretnénk továbbcipelni. Nem is arról szól, hogy holnaptól kenyéren és vizen élünk, csak hogy felmondhassunk végre a gyűlölt munkahelyen, hanem egy tudatos visszalépés azokhoz a dolgokhoz, amelyek fontosak számunkra. És ami a legjobb benne: hatalmas szabadságot ad, hiszen mi határozhatjuk meg mikor és milyen mértékben veszünk vissza a sebességből. Hasznosnak tartom az előzetes tervezést, a környezet bevonását, és annak tisztázását, hogy mi teheti igazán értékessé az életünket, hogyan és milyen területeken lehetne a kevesebb munkával töltött időnek haszna, hogyan szerezhetünk később bevételt, és hogyan támogathatjuk meg a szervezetünket abban, hogy újra magára találjon? Ezek átgondolása közelebb visz a downshifting mottójához: élj többet és dolgozz kevesebbet!
Neked való a downshifting?
Ahhoz, hogy erre válaszolni tudj, először próbáld ki kicsiben!
– Érdemes átgondolnod, milyen jelentőséggel bír a karrier az életedben. Átgondolandó az is, milyen egyéni motivációk húzódnak meg a sokszor erőltetett tempó, a görcsös erőkifejtés, a folytonos készenlét mögött!
– Vizsgáld meg fogyasztói szokásaidat! A vásárlás nem csak pénzbe, időbe is kerül, így a downshifting duplán megtérül. Kezd apró lépésekkel, például próbálj meg tudatosabban vásárolni, csak az kerüljön a kosaradba, amire valóban szükséged van!
– Remek gyakorlás, ha egy héten át kipróbálod, miként tudod a szabadidődet nulla forintból kihozni. Például ne egy pubban találkozzatok a barátaiddal, hanem hívd meg őket egy teára magadhoz. Ne fitneszterembe menj, hanem fuss a szabadban! Találj további megoldásokat!
– Iktass be egy olyan napot, amikor valóban csak azt teszed, amihez kedved van.
Ne találkozz olyan emberekkel, akiket nem igazán kedvelsz, ne menj olyan helyre, ahol általában unod magad.
– Tanulj meg semmit tenni és örömödet lelni a kis pihenő-szigetekben!
– Csinálj valami merőben mást, mint amit szoktál! Vegyél ki egy szabadnapot, hagyd magad mögött a taposómalmot (kutatások igazolják, hogy aki napi 10-12 órát robotol egy irodában, annak megváltozik a viszonya a kinti világhoz), és lépj ki a való életbe. Egy tevékenység van tiltólistán: a vásárlás!
(Ez az írás megjelent a Nők Lapja Psziché 2013/2. számában.)
