A kisfiam könnyen köt barátságokat. Kimegyünk a játszótérre, ahol én olvasást mímelek, közben persze szemmel tartom őt. Csodálattal nézem, hogyan szerez két perc alatt új barátokat magának. Együtt játszanak 10 percet, fél órát vagy egy délutánt, aztán a szélrózsa minden irányába hazamennek a szüleikkel. A közös időben az összekötőkapocs a játék öröme.
És te szoktál még játszani?
Most egy olyan játéktérre invitállak, ahol hangot adhatsz a karrierterveidnek, szakmai elvárásaidnak, dilemmáidnak. Elmondhatod, mi az, ami nehéz, és meghallgathatod, mások hogyan reflektálnak az érzéseidre és a gondolataidra. A szupervízió küldetését sok más mellett abban látom, hogy újfajta szemléletmódot, nagyobb látómezőt adjon a szakmai személyiséget érintő és a munka-magánélet egyensúlyt középpontba helyező problémák feldolgozásához, újraértelmezéséhez. A csoporttársak pedig hol lágyabb, hol keményebb tükröket tartanak majd eléd. Bármelyiket is, mindkettőből építkezhetsz!
A női életút környezeti elvárásokkal van kikövezve, amelyek meggyengíthetik az egyéni törekvéseket. Ezek újraébredését támogatja a szupervízió, amely segíthet az önmegvalósításhoz szükséges erőforrások felkutatásában, új szempontokat és új célokat adhat. Csoportos formája olyan kereteket nyit meg, amelyekben lehet „kísérletezni”. Ettől és a módszertani eszközök színes tárházától válik a fejlődés játékossá.
Érzésekkel dolgozunk!
„A fel nem használt mosolyok és nevetések ott lapulnak alvó állapotban, kitörésre várva” – idéztem Andersont a szakdolgozatomban, és már akkor célkitűzésemmé tettem, hogy a jövendő csoportjaim kitörési pontjai lesznek ezeknek a mosolyoknak, és biztonságos közeget teremtenek majd ahhoz, hogy minden érzés és gondolat vállalható, megosztható legyen.
Minél biztosabbak vagyunk az érzéseinkben, annál jobban tudjuk irányítani az életünket. A szupervízió színterén az érzéseinkkel dolgozunk, a csoport segít, hogy feldolgozzuk a gyötrelmesebbeket, és új céljaink által pozitív érzéseket csaljunk elő. A mosolyokon túl összekacsintásokat, azonosulást, új utakat, új álmokat, lehetőséget az önmegvalósításra.
Hoztam egy csokorral azokból a témákról, amelyek leggyakrabban előbukkantak a női csoportokban.
– Munka-magánélet egyensúly
A szerepei közötti egyensúlyozás átszövi a mai nő életét. A sztereotípiákon kívül – pl.: legyél tökéletes! – az egyensúly megteremtésének képessége nagyban múlik azon, hogyan látjuk önmagunkat, mit várunk magunktól egy-egy szerepben és ezek az elvárások mennyire reálisak. A munka és a magánélet közötti kapcsolatot befolyásolja, hogy mi az esethozó női szerepeiről alkotott véleménye, hogyan gondolkodik például saját női/szülői szerepéről és a szakmai személyisége viszonyáról. a legboldogabbak azok a nők, akik a különböző szerepeikben kibontakoztathatják személyiségük minden oldalát és minden tehetségét.
– Megfelelési kényszer/perfekcionizmus
„Sokakat hajt a tökéletesség igézete. Nehezen tudnak ellenállni annak, hogy bebizonyítsák önmaguk és mások számára, hogy tökéletesek és pótolhatatlanok. Ebben a nagy-nagy igyekezetben lassacskán felőrlődnek, elveszítik színeiket, értékeiket.” (C. Molnár Emma)
A tökéletesség vágya nem marad büntetlenül, állandó szorongás kíséri, hamar kialakul az egyensúly vesztett állapot. A szupervízióban megtapasztalható reflektív működésmód segít rálátni a szorongás valódi okaira, a „nem vagyok egyedül” érzéssel pedig szélesedik a látókör és nő a döntés szabadsága.
– Önbizalomhiány
Egy nő legnagyobb ellensége hétköznapjaiban önnön félelme és kishitűsége. …
A szupervízió az erőforrások tudatosítása és a pozitív visszajelzések által segítheti a csoporttagok önbizalmának növekedését.
– Stresszcsökkentés
„A stressz az ember és környezete közötti olyan viszony, amely a szubjektív megítélés szerint túlterheli az egyént és meghaladja erőforrásait, önsegítő vagy helyzetmegoldó képességét.” (Bagdy Emőke)
A tartós (káros) stressz csökkentése fontos feladat, mert onnantól, hogy rátelepszik az életünkre, nem engedi, hogy megfontolt döntésekre jussunk a pályánkon. Gátolja az öröm megélését és az örömre való képesség fejlesztését, a megfelelő energiaszint elérését, holott ezek jelentős befolyással vannak a nő karrierpálya alakulására, mind a szakmai úttal, mind a tágabb értelemben vett életpályával kapcsolatos döntésekre.
– Visszatérés a munka világába
A nők munkaerőpiacra való visszatérésének támogatottsága itthon meglehetősen alacsony, nagy a bizonytalanság, és sok a kérdés a tekintetben, hogy anyaként miként tudnak majd helytállni a munkaerőpiacon. Ez a téma fontos pillérét adta az anyacsoportom munkájának is.
– Szakmai útkeresés
A változtatás képessége, a változásokhoz való alkalmazkodás az egyik leghasznosabb kompetencia manapság, akár a munka világára, akár a magánéletre gondolunk. Ma már nehéz olyan munkahelyet találni, ahol az elvárások állandóak, vagy ugyanazok, mint 5-10 évvel ezelőtt. Úgy tapasztalom, hogy az önként szerveződő szupervíziós csoportokba azok jelentkeznek, akiknek az útkeresés – tudatosan-tudattalanul –olyan témája, amely túlmutat a munkahelyi összefüggéseken.
– Kiégés
Kiégésről nem csak a szakma vonatkozásában, de a női szerepek kapcsán is beszélhetünk, vagyis az otthoni és a munkahelyi megterhelés is hozzájárul a stresszes életvitelből fakadó kiégéshez. Ezért fontos a különböző szerepekből fakadó célok megfogalmazása és az ehhez kapcsolódó energiagazdálkodás, amellyel szintén dolgozunk a szupervízióban.
– A védett idő megteremtése
Kutatások igazolják, hogy a nők a munkaidejükben is igénylik a közösségi élményeket. A védett idő megteremtése sokunknak nehézséget okoz. A mély belső változáshoz azonban csend kell, amelyre szintén időt kell teremteni. A szupervízió megadhatja a kezdő lökést, de a harcainkat a kinti életben kell megvívni.
– Életközepi válság
A legnagyobb ébresztő az első életközépi válságunk, valahol a 30. és a 45. életévünk között, ez a belső nyugtalanságunk hangsúlyos időszaka, amikor a körülményeinkkel nagyon elégedetlenek leszünk, még ha egyébként jónak is tartjuk az életünket. Ez az a megállító időszak, amikor érdemes befelé fordulunk. A szupervízió szempontjából ennek az időszaknak nagy kérdése lehet a gyermekvállalás és a karrier közötti választás, hiszen a legtöbben ekkor kezdik hallani a biológiai óra hangos ketyegését, ugyanakkor nagy dilemmát okoz számukra, hogy időlegesen fel kell adniuk jól felépített karrierüket. Ez a korszak késztethet az önmegvalósításra való törekvésre is, a sok éves kényszerpálya utáni élethivatás megtalálására.
Ha úgy érzed, te is elakadtál, lenne témád, és szívesen meghallgatnál másokat is, várom jelentkezésedet az márciusban induló csoportba!
A csoportról ITT olvashatsz bővebben.
