Az édességekkel bevitt cukor hirtelen megemeli a vércukorszintet, ezért egyre többre és többre vágyunk belőle. Csakhogy ha csokival és sütivel pótoljuk a szénhidrátot, a szerotonin boldogsághormon emelkedése mellett a vércukorszintünk is nőni fog. Ettől pár órára valóban energikusabbnak érezzük magunkat, utána azonban szavatolható a pocsék közérzet.
10 TIPP a cukor korlátozásához, vagyis az egészségesebb és tudatosabb étkezéshez: [……]
Közeleg a nyár, ilyenkor mindenki vészforgatókönyveket kovácsol a kontúrja ráncba szedéséhez. Elárulom, hogyan hathatsz a testedre.
Melyek a megfelelő első lépések? Hogyan érdemes elkezdeni? Kezdeném azzal, hogyan nem érdemes: felejtsd el a drasztikus diétákat és a divatmozgásokat, főként, hogy ha csak az a vonzó bennük, hogy mindenki azt csinálja mostanában. A fontos, hogy kitartással, szisztematikusan, ugyanakkor önmagaddal harmóniában szabadulj meg a nem kívánatos párnácskáktól, hogy a lépéseid szépen egymásra épüljenek, ehhez pedig jó, ha már előre kiépíted a motivációs eszköztáradat. A program során sok olvasni- és átgondolni valót ajánlok majd, lesznek írni valóid is, de a fő cél az, hogy mindazt, amiről itt olvasol, gyakorlatba is ültesd.
Nem hiszek az újévi fogadalmakban, abban, hogy új szokásokat csak egy bizonyos naptól lehet beépíteni. Sokan mégis az évszám változását jelölik ki vízválasztónak, pedig nem a naptár mondja meg, hogy mikor érünk az életmód-változtatásra. A kérdés inkább az, hogyan is vagyunk a céljainkkal.
Letérni könnyebb az útról, mint következetesen haladni rajta. Ha viszont számodra kedvező kereteket teremtesz, akkor hidd el, nem is lesz olyan nehéz kitartani!
Mielőtt belevágnék abba, miként lesz az egyszerű fogadalomból nagyszerű eredmény, nézzük csak meg, mi az, ami miatt leggyakrabban buborék üzemmódban maradnak a fogadkozások.
– A hiányzó motiváció vagy a túlságosan kívülről érkező motiváció („Anyukám, ledobhatnál végre pár kilót!”, „Kedves Aranka, többet kéne pihennie, különben rossz vége lesz ennek”, stb.)
– A végeredményben való kétkedés – vagyis az önmagunkra vetett hit hiánya.
– Nem látjuk magasztos értelmét a változásnak – persze az eszünkkel felfogjuk, hogy le kéne tenni a cigit, többet kéne pihenni, tudatosabban kéne megválogatni az élelmünket – de úgy gondoljuk több a macera, mint a diadal. Az eredményességhez szerintem mindig kell egy metacél!
– Szintén könnyen elvéreznek nagy elhatározásaink, ha hagyjuk, hogy a kellemesebb feladatok elkormányozzanak minket a céltól. Könnyebb végigtévézni az estét, mint futni vagy tornázni, könnyebb lehajtani egy pohár bort (amúgy semmi bajom a jó borokkal), mint egy pár perces relaxációval rendezni a gondolatainkat a nap végén. [……]
